Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5. rész A beszámolók

A Jonas család többi tagja, azaz a két Kevin, Denise és Nick léptek be vidáman kacagva az ajtón.

Joe és én ledermedve álltunk a lépcső alján, s a többiekre néztünk.

-Hát veletek meg mi történt?-kérdezett rá Nick, mire mindenki felénk kapta fejét.

Hallottam, ahogy Joe mély lélekzetet vett, majd visszalépett:

-Hát...-kezdett bele fejét vakargatva.-Izé.. Szóval az volt, hogy...

-Kisfiam!-közeledett felénk Denise.-Sam! Hogy néztek ki? Mint a disznók, már megbocsássatok.

Joe épp belekezdett volna, de előléptem:

-Majd én! Az az igazság, hogy Joe-val fent beszélgettünk, és... és egyszer nagy csörömpölést hallottunk lentről...

-Igen-szólt közb Joe.-Aztán kiderűlt, hogy Frankie rendetlenkedett a konyhában. Sütni akart valamit, de nem jött össze. Összeakartunk takarítani, még mielött hazaértek, de nem voltunk elég gyorsak.

-És ezért nézek ki, úgy mint a malacok?

-Igen...-feleltem fejem lehajtva.

Éreztem, hogy tetőtől talpig elpirultam. Volt is miért. Ennyire még nem volt sehol szerencsém leégni, főleg nem egy híres család előtt.

-Na jól van-szólt -Denise.-Menjetek, hozzátok magatokat rendbe. Nehogy nekem még nagyobb koszt csináljatok-azzal a knyha felé indult.

Megkönnyebűlt szívvel indultuk tovább. Utam a fürdőszobába vezetett. Bezárkóztam, majd miután ledobáltam magmról a trutyiban uszó ruháim, a zuhany alá álltam. Csak mozdulatlanul álltam a rám omló, kellemesen meleg víz alatt. Neki dőltem a hirtelen hidegnek tűnő csempének, s behunytam a szemem. Megint csak azt láttam magam elött, ahogy Joe izmos teste, enyémhez simul, és ahogy éles pillantása, csillogva úszott enyémben. Elhesegetve e gondolatokat, vagyis emlékeket, túrtam bele hajamba, hogy kimossam belőle a folyadékot, amit a kis Frankie hozott össze.

A nagy gondolkozásban, teljesen elvesztettem az időérzékem. Egy idő után azt észeltem, hogy valaki eszeveszettűl üti at ajtót, miközben nevemen szólít.

-Sam! Hahó! Sam!

Elzártam a csapot, és kiléptem a fülkéből.

-Egy pillanat-szóltam ki, miközben magam köré csavartam törölközőm.

A tükörben megpillantotam össze-vissza álló hajam, majd kinyitottam az ajtót. A küszöb mögött, Kevin állt.

-Juj, bocsi-szorította össze fogait. Észrevehetően végignézett rajtam, de rászóltam:

-Mi a gond?

-Ja.. izé.. Sűrgős teleon-nyújtotta át mobilom.-Nem baj, hogy felvettem?

-Dehogy is. Köszi-azzal rácsuktam az ajtót, és a fülemhez emeltem a készüléket.-Haló?

-Samy!-hangos, és éles síkítás érte fülem.

-Igen, én vagyok az-mondtam nyugodt hangon, de még nem tudtam, hogy kivel beszélek.

-Tényleg Kevinnel beszéltem?-véltem felismerni egyik barátnőm, Emma hangját.

Emma most fogja elkezdeni az utolsó évét, abban a suliban ahol én is végeztem. Egy közös ismerősön keresztűl ismertem meg, és azóta nagyon jóban vagyunk. Igaz, hogy megszállott Jonas rajongó, de a barátokat úgy kell elfogadni, amilyenek.

-Igen, vele.

Megint csak belesíkított a telefonba, mire én elemeltem a fülemtől. Féltem, hogy a végén még kiszakad a dobhártyám. Miután vége lett fűlsüketítő szolónak, beleszóltam:

-Mégegy ilyen, és leteszlek-fenyegettem, de hangomban érezni lehetet, hogy csak viccelek.

-Jó, rendben. Bocsi-mondta, immár nyugodtabban.-Szóval... hogy vagy?

-Egész jól-ültem le a kád szélére, s körmöm nézegettem.

-Mi az, hogy egész jól? Talán nem jó, ott lenni? Szivesen cserélek veled.

Felnevettem.

-Nem kell, de azért köszi. Minden oké. Csak épp egy esésen vagyok túl...

-Értem.

Hálát adtam az Istennek, amiért nem kérdezett rá Em, miért estem el.

-És mesélj! Jó fejek veled a srácok? És a szülők? Nagy házuk van?-öntött el kérdéseivel.

-Figyu Emma. Most épp egy szál törölközőben ülök a kád szélén. Nem lenne gond, ha később visszahívnálak?

-Jó...

-Felkapok magamra valamit, utána hívlak, és addig beszélnük, ameddig csak jól esik.

-Oké!-mondta, már jobb kedvűen.

-Szia!-nyomtam ki a telfont.

Magamra kaptam köntösöm, majd egy kisebb fésűlködés után a szobámban kötöttem ki. Egyenesen a gardróbomhoz mentem , amiből egy sima farmert és egy polót hajítottam az ágyra. Miután magamra húztam ezeket, és a fürdőmből is eltűntetttem a tisztának nem mondható ruháim, visszahívtam Emma-t.

Beszámoltam neki, hogy mennyire kedves a Jonas família, és hogy valóban jó képűek a sárcok. Bár én nem látok semmi különöset bennük. Ugyanígy néznének ki, ha héköznapi emberek lennének, csak akkor nem ismerné őket a világ.

Körübelűl egy órát töltöttem el a tartalmas beszámolóval. Természetesen, azt nem mondtam el, hogy mennyire közel kerűltem Joe-hoz, persze csak fizikailag, és egyáltalán nem kellemesen.

Este, vacsora közen Frankie büszkén mesélte, az az napi akcióját. Joe-val összenéztünk, de nem mondtunk semmit. Ez nem kerűlte el Nick figyelmét, mert hol rám, hol bátyjára pillantott.

Na tessék! Mit mondok, ha elkap?

Nem történt semmi különös, csak egymáson feküdtünk Joe-val.

Valószínűleg ott fojtana meg, ahol vagyok. Vagy a jobbik eset, ha Joe-val teszi ezt.

Vacsora után segítettem Denise-nek elpakolni, majd egyedűl fejeztem be a munkát, mert mennie kellett Frankie-hez.

Már majdnem végeztem, mikor Nick hangját hallottam meg magam mögött:

-Mi történt Joe és közted?

Hirtelen fordultam meg, ettől egy kicsit meg is tántorodtam. Arcán széles vigyor ült, s egyre közelebb lépett.

-Ezt meg hogy érted?-kérdeztem vissza, meglepődve.

Tudtam, hogy rákérdez! Ennyire furcsán festettünk együtt, hogy azt hiszi, hogy történt valami érdekes?

Végűl is tényleg történt...

-Láttam, ahogy összenéztetek Joe-val, amikor Frankie mesélt.

-I...igen, mert... izé..szóval.. hát...-próbáltam kitalálni valami hihetőt, de ez nem nagyon ment.-Nick! Az Istenért! Mi történhetett volna?

-Én nem tudom..-nyakát behúzva csóválta fejét. Nekitámaszkodott a pultnak, míg én a mosogatónak. Szemben álltunk egymással.

-Akkor meg?

-Csak olyan különös-mondta.-Egyáltalán Joe mit keresett itthon? Neki Rosalie-val kellett volna lennie.

-Igen, de...-szavam elakadt. Nem akartam, hogy Nick tőlem tudja, meg hogy Joe miért is maradt otthon.

-De?

-Figyelj Nick... Ez nem az én dolgom, hogy elmondjam-menekülni akartam, ezért elindultam. Elsuhantam Nick mellett, de utánam szólt:

-Héj, Sam!

Megfordultam, s kérdő pillantásokat vetetetm rá.

-Ne haragudj, amiért azt hittem...

Csak elmosolyodtam, majd felmentem szobámba. Csendesen csuktam be az ajtót, majd ültem le az ágyra. Arra gondoltam, hogy egy napra, bőven elég volt ennyi beszámolót tartani...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nyugika!:)

(beababa-szerk, 2010.02.06 11:40)

Hal'! :D Nyugi Patti, nemsokára lesz fent rész, de még töröm a fejem, azon, hogy feltegyem e most hétvégén vagy nem... Ha titeket kérdeznélek tuti igen lenne a válasz:P
A türelem részt teremt xD
Puszika, sziasztok!

Hehh. :D

(Patti, 2010.02.05 15:37)

Írod, hogy meg lett az első csókjelenet, utána meg, hogy legyünk türelemmel? :O
Ezek utáán, hogy legyek türelemmel?? :O
xD
De azért megpróbálom. *-*

nincs cim,mert nem tok xD

(beababa, 2010.02.05 15:35)

Köszi a komikat, és hát anak nagyon örülök h az 1. komira pályáztok! Az jó dolog *.*
Huuuu...hát nagyon boldog vok, h tetszik, igyekszek nagyon =D Megsúgom nektek, hogy az első csókjelenetet is megírtam, de még csiszolni kell rajta. :):P
Addig is legyetek türelemmel.
puszi!

=)..........

(betta [igen, AZ a betta], 2010.02.04 21:55)

olyan ari, hogy mindenki az első komira pályázik. x)
tehát a részről: Denise a malacos megjegyzésével ütött. xD Kevin a Sam-stírölős esettel meg fejbekólintott. :O Nick, a cukikérdezős Nick meg ari volt. ^^ Emma meg.... nagyon szimpi. =)
tehát megint nagyot alkottál. várom/várjuk a kövit. ;)
pussszzz...

Jó lett.^^

(Patti, 2010.02.04 21:29)

Én akartam az első lenni.:'( :D
Nem ám.. Igazából mindegy hányadik vok.
Nagyon jóó lett ez a rész is. *-*
Várom a kövit, ami remélem hamar lesz. :P
Na, jó.. csak vicceltem. Akkora írd meg, mikorra megtudod. (:
De attól még várom. xD

kommmiiii

(superjonasfan, 2010.02.04 20:05)

szupi rész lett, gyorsan a kövit!!!!!!!

És enyém az első komi!!!!!!!

puxx