Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bementünk a terembe, és vártuk a tanárt aki nem is olyan sokára meg is jelent. Most is az volt a helyzet, mint az elöző órán: hallottam amit magyaráznak, de nem fogtam fel. S így ment el még két óra...

Aztán végre eljött a negyedik, egyben utolsó óra vége.

-Jujj! Úgy izgulok, hogy nyerünk-e!-mondta izgatottan Sandra, amint az előadó terem felé tartottunk, az iskola több száz tanulójával együtt.

-Nyugi Sandra...!

Bement mindenki a terembe, és leültünk egy-egy székre. A színpadon hosszú asztal állt, mögötte székek, amin a tanárok foglaltak helyet. Az igazgatónő középen ült, de ki is tűnt a többi tanár közűl; nagy termetével és kopaszodó fejével....

Mindenki beszélgetett a mellette ülővel, így nagy zsivaj töltötte be a termet.

De ekkor felállt az igazgatónő és az asztal elött álló mikrofonhoz sétált. Ujjával megkocogtatta, így elhalt a hangos zsibongás, és mindenki rá nézett.

-Tisztelt Kolegák... Kedves Tanulók!-szólt bele öregasszonyos hangján.-Nagyon nehezen, de meghoztuk a döntést; azaz ki mehet el Los Angeles-be. Nagyon sokan esélyesek rá, de csak ketten mehetnek.

-Ne húzd már az időt!-morogtam magam elé mérgesen.

Sandra rám pillantott, de ezútán újból a tanárra nézett.

-Tehát...-folytatta.-Aki nyer, annak lehetősége lesz arra, hogy csaknem három hónapot odakinn tölthessen... Szóval... akik elutazhatnak, nem mások mint...

Mondd már!-

 

 

gondoltam.

-... mint Kate Swan és Sandra Lauren, a gimnázium negyedik osztályos tanulói!

-MI?-ugrottam fel meglepődve, mégis boldogan. Mindenki tapsolt körültöttem. Néhány arcon szomorúságot, csalódottságot vagy éppenséggel örömet láttam.

-Gratulálok!-mondta az igazgató.

-Ezaz!-állt fel Sandra is, és a nyakamba ugrott.

-Ez nem lehet igaz!

-De az...!-nézett rám, és újból megölelt.

Mindenki tapsolt, még a tanárok is. Annyira boldog voltam...

El sem tudtam hinni, hogy én nyertem.

Ezútán minden tanuló kivonult a teremből, csak Sandra és én maradtunk ott.

-Gratulálok!-jött oda az osztályfőnökünk, és kezet fogott velünk.

-Köszönjük!-mondtuk Sandrával.

-Jöjjenek velem. Elmondok minden tudni valót.

Szótlanul követtük a tanárt.

Valami miatt azt vártam, hogy mikor neveti el magát Mr. Lukas, és mondja, hogy ez az egész csak átverés.

De ez nem történt meg... Úgy tűnik valóban mi megyünk Los Angeles-be.

Beléptünk a tanáriba, ahol még életemben nem nagyon jártam. Óriási volt, a falakon képek, oklevelek voltak. A padlót zöld mintás szőnyeg borította. A terem végülis egyben volt, csak néhány elválasztó fal volt felépítve.

-Jó napot!-köszöntünk a többi tanárnak, akik egy hosszú asztalt ültek körbe és beszélgettek, maguk elött papírhalmokkal.

Odasétáltunk Mr. Lukas asztalához.

-Üljenek le-mutatott a két székre, majd ő is leűlt.-Nos tehát... Amint láttam igazán meglepődtek-rakosgatta arébb a papírokat, könyveket s mappákat, csakhogy jobban lássuk egymást.

-Igen-mondta Sandra.-Nagyon örölünk, hogy mi mehetünk!

-Azt elhiszem-mosolygott.-A jegyüket már intézik, és a gép hétfőn reggel, nyolckor fog indulni a reptérről.

Bólintottam, majd rákérdeztem valamire:

-És fog ránk váni valaki, vagy....?

-Ja, igen! A reptéren fogják várni önöket. Ha jól tudom, egy táblára lesz írva a nevük.

-Mint a filmekben-jegyezte meg Sandra.

-Szóval akik önöket várják, azok mutatják meg, hogy mi hol található a városban -magyarázta a tanár.

-Jó-mondtam.

-Hát akkor...-állt fel Mr. Lukas az asztaltól.-Sok szerencsét kint, Los Angeles-ben.

-Köszönjük-mondtuk egyszerre és kezet fogtunk az osztályfőnökkel.-Viszlát!

-Viszlát!-köszönt el ő is, majd elhagytuk a tanárit.

-Na, ugye megmondtam, hogy mi founk nyerni-vigyogott Sandra.

-Jól van na! Igazad volt...-vallottam be-Kicsit tartok az úttól, meg mindentől.

-Miért?-tette fel a kérdést, mikorben kiléptünk a suli ajtaján.

-Miééért? Ezt most úgy mondtad, mintha mindennap Los Angeles-be utanznánk. Új lesz minden.... senkit nen fogunk ismerni.

-Hát majd ismerkedünk-rántotta meg vállát.-Majd beszélünk jó? Most sietek haza...-mondta az iskola elött, ahol reggelenként találkozni is szoktunk.

-Én is- mosolyogtam.-Szia.

Ő is ugyanúgy igyekezett haza, ahogy én.

Boldog voltam. Soha nem gondoltam volna, hogy Los Angelesbe eljutok valaha is.

Mikor hazaértem, nagy csend volt a házban.

-De jó...-mondtam.-Nincs itthon senki.

A táskám levágtam a nappaliba, és a konyhába mentem. Kinyitottam a hűtőt, s töltötem magamnak egy pohár narancslevet. Lassan kortyolgattam, s elmerengtem gondolataimban.

Még mindig olyan hihetetlen számomra ez az egész...

Betettem a mosogatóba a poharat és felmentem a szobámba. Ledobtam magam az ágyra, kezeim széttártam, és a plafonon lévő órisái Nick Jonas-os poszerem bámultam. Elmosolyodtam, ahogy nézett rám, gyönyörú szemeivel és göndör szemébe logó fürtjeivel.

Felültem, hogy bekapocsoljam a Tv-t

-Nick Jonas és volt barátnője, Miley Cyrus ismét egy párt alkotnak

 

 

-szólt a műsorvezető.-Nem tudjuk, vajon mi hozta őket újra össze, de több kép is készült róluk, amit ölelkeznek, vagy épp kézen fogva sétálnak...

Azonnak kinyomtam a TV-t, mikor megláttam a fotót, amelyen valóban egymás kezét fogják. Ha Nick-nek barátnője volt, azt a csajt én mindig utáltam. Valószínű, hogy csak féltékenységből... nem tudom.

Most elszomordtam. Pedig örülnöm kéne annak, hogy Nick-re rátalált a szerelem, s így boldog.

Felálltam, betettem a Jonas Brothers egyik CD-jét a DVD lejátszóba, és belemerültem a zene csodálatos világába.

 

Kép

 

Hali! Itt egy újabb rész  :) Várom a komikat, remélem kapok egy párat...

A következő rész vagy jövöhétvégén, vagy útána való hétvégen, de ez CSAK rajtatok múlik, azaz a kommenteken!

A következő részig...

pux, bye!

Beus^^

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

hotdog13@citromail.hu

(Wendy, 2009.11.22 15:49)

Mint mindig most is csodás részt alkottál XD Folytasd