Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1.rész Az első találkozás

 

 

-Engem nem érdekel! Nem fogok takartani!-magyarázott a srác.

-De, Kisfiam!-szólt kedvesen az anya.-Annyit igazán megtehetsz, hogy néha rendet raksz, legalább a saját szobádban, nem?

-Képzeld, nem! Ha nem tetszik, akkor vegyetek fel egy takarítónőt. Egy biztos: én nem fogok takarítgatni!

*

Egész lassan, ráérősen pakoltam be böröndjeimbe ruháim. Egy nagy sóhaj kiséretében órámra pillantottam, mely délután fél hármat mutatott.

Nemsokára indulnom kell, hogy odaérjek fél négyre.

-Kicsim!-kopogott Anya szobám ajtaján, majd be is jött.

-Igen?-fordultam felé.

-Kész vagy? Mindent bepakoltál?

-Igen, persze.

-Rendben. Mikor indulsz?

-Nemsokára. Nem akarom megváratni a Jonas familiát..

Hét igen. A Jonas családhoz fogok menni, pontosabban költözni. Bár én nem akartam, de más megoldás nem volt. Anya és Mrs. Jonas szerint is felesleges minden nap másfél órát autózgatni vagy buszozgatni, szóval ott fogok lakni. Nagyszerű. Egyáltalán nincs ínyemre, ez az ott lakás, mert majd a barátaim csak azzal fognak foglalkozni, hogy milyen lehet a híres Jonas családnál élni.

Az ok, amiért odaköltözöm hozzájuk, nagyon egyszerű. Eljött a nyár, én pedig teljesen levagyok égve anyagilag. Főleg, hogy már elvégeztem az iskolát, még igazán a tanulni valókkal sem kell foglalkoznom. Egyik nap Anya, egy újságban azt olvasta, hogy egy takarítónőt keresnek, és egy olyan személyt, aki néha még a kis Frankie-re is tudna vigyázni.

Elsőnek nem tetszett az ötlet,de aztán jobban belegondolva a helyzetbe, rábólintottam. A barátokkal meg, majdcsak megküzdök valahogy.

Kézbe vettem böröndöm és kistáskám, azzal kiléptem szobámból.

-Viszlát kis szobám-fordultam visssza, s szememmel végigszaladtam a szobán, mely az én különleges izléseim szerint volt berendezve. Imádtam keverni a különböző stílusokat, de azok persze nagyából hasonlítanak egymásra.

Lebballagtam a hosszú lépcsőn, kezem mindvégig az aranyszín fémkorkáton tarottam.

-Anya!-szóltam.

-Itt vagyok-bújt elő a folyosón lévő gardrób szekrényből, melyben a kabátokat tároltuk.

-Mit keresel te ott?-kérdeztem rá. Cuccaim letettem, s odasétáltam hozzá.

-Semmit... semmit...-bizonygatta, de biztos voltam benne, hogy ez nem igaz.

Tovább nem is kérdezgettem, ha annyira fontos lenne, biztosan elmondaná.

-Indulok.

Becsukta az ajtót, s rám nézett:

-Ne vigyelek el én?

-Nem, nem kell-ráztam a fejem.

Bólintott, majd visszasétált a nappliba, én utána.

-Légyszives, hívj fel, ha odaérsz, rendben?

-Oké.

Imád aggodamaskodni. Fél, hogy ebben a mai világban bármi megtörténhet, pláne velem, egy húsz éves lánnyal.

-De elnefelesd!

-Jó, nem fogom. Amint leállítottam a kocsit, már tárcsázlak is.

Csak elmosolyodott. A következő pillanatban már csak azt vettem észre, hogy magához szorít, de olyan erővel, hogy levegőt alig kaptam.

-Anya... Légyszi... Nem kapok...-nyöszörögtem, mire ő elengedett.

Tetőtől talpig elpirult. Nagyon szeret. Ezzel még nincs semmi baj, csak ahogy ezt kimutatja az ölelésekkel. Hát nem épp kellemes, de ennek ellenére mnidennél jobban szeretem.

Magam után húzva kofferem indultam el ezüst színű BMW-m felé. A csomagtartóba megtettem azt, majd miután lecsuktam a tetejét, Anya felé fodultam:

-Vigyázz magadra, oké?

-Mindig vigyázok-mondta könnyeivel küszködve.

Most én öleltem meg, de nem annyira szorosan mint ő szokott.

Búcsúpuszit nyomott arcoma, majd engedte, hogy a volán mögé üljek. Lehajtottam az ablakot, és rámosolyogtam.

-Nemsokára látjuk egymást.

Csak bólintott, megszólalni nem bírt.

-Szia!-köszöntem el, majd beindítottam a motort, s kitolattam az udvarból. Egész addig integettem Anyunak, míg láttam a visszapillantó tükörben.

Felhúztam vissza az ablakot, hisz a meleg levegő a huzat miatt, erősen csapta bőröm. Bekapcsoltam a CD lejátszót, melyben épp Lady Gaga egyik albuma foglalta a helyet. Nem cseréltem le, gondoltam, mindegy mit hallgatok arra az egy órára.

Folyamatosan néztem a belváros forgalmas utcáit, persze közben az útra is figyeltem.

Mikor elhagytam a teli emberrekkel lévő városrészt, belenéztem a visszapillantó tükrbe.

Oldalra nyírt fufrum megigazítottam, ezután csak magam elé figyeltem.

Igazából még sosem jártam a város ezen a részén, hisz nem volt miért.

Az anyósülésen lévő telefonból kilestem, hogy melyik utcát, és házat kell keresnem.

Szemem ide-oda cikázott, ezket keresve. Miután megláttam az utca nevét jelölő táblát, lassú sebessggel hajtottam be. Mostmár csak a házat kell megtalálnom.

Ez nem is olyan sokára megtörtént, de a biztonság kedvérét, megint megnéztem. Megállapítottam, hogy jó helyen járok.

A környéken lévő házakat nem kerítette el semmi féle kerítés és kapu sem védte. Mindenhonnan csak egy keskeny járdacsík vezetett ki az utcára.

Leparkoltam az út szélére, majd egy nagy levegő vétel után szálltam ki a kocsiból, és vettem ki böröndöm.

Megálltam a járda szélén, és harmadszorra is a telefonomra néztem. Lassan közelítettem meg az ajtót. Hátam mögött kisebb zajt csapott a börönd kerekeinek és a járda közös hangja.

Megtettem az első lépéseket a lépcsőn az ajtó felé, majd a következőt... a következőt... és az utolsót.

Nagyot nyelve nyomtam meg a csengőt, mely hosszasan visszhangzott.

Annyira izgultam-bár nem tudom mitől-, hogy szívem majd' kiesett helyéről. Egy lágy szellő megcsapott meg, de ez most különösen jól esett. Ekkor kinyílt az ajtó. Egy kedves, fiatalos nőt láttam meg, széles mosollyal arcán.

-Jó napot!-köszöntem.-Sam Newton vagyok.

-Szervusz. Te vagy a...?

-Igen, én-szóltam közbe.

-Örvendek. Mrs. Jonas vagyok, de szólíts csak Denise-nek-s felém nyújtotta kezét, amit én immár bátrabban fogtam meg.

 

 

 

Ez lenne az első rész. Remélem tetszik. Odafigyeltem, minden apró részletre. Na puszika, és komikat!

Bettám: Bocsáss meg, amiért az oldal sablonja, olyan lett mint a tied :)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

........................

(betta [igen, AZ a betta], 2010.01.23 22:00)

aztaaaaaaaaa....*.*
nagyon jó kezdés. egyetértek az előttem szólókkal: nagyon tuti, hogy a srác (aki megérzéseim szerint Nick vagy Joe) nem akart rendet pakolni. =)
egyszóval ügyes vagy, kíváncsi vagyok, mi lesz ebből. ;)
és: mi a fenének haragudnék, mert a sablonod hasonlít az enyémre? ugyan... :) csak a színe hasonló, tehát egyáltalán nincs ok haragra. ^^
pusszillak: Bettusod
(u.i.: nézd meg az e-mailjeid xD)

kommmmentttt

(Nessa, 2010.01.23 21:01)

Szerintem is nagyon jó lett ez az első rész! Az eleje például nagyon tetszett, amikor a srác - asszem nem írtad, hogy ki - azt mondta, hogy ő biztos nem fog takarítani. Akármit mondott Denise! Ez tetszett!
Én is várom a kövit
puszi

*.* jujj

(beababa, 2010.01.23 20:39)

ne tudd meg menynire örülök drága superjonasfan-om, hogy írtál kommentárt! Fent lesz a 2. rész, a TE kedvedért holnap(vasárnap)
pusz. by

kommmiiii

(superjonasfan, 2010.01.23 19:45)

nagyon jó lett sztem az első rész, csak rakd fel a kövi részt is
köszzi
bye
ja és majd elfelejtettem hogy enyém az 1. komi