Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


13. rész Ha egy kicsit sok

Joe nyugodt, megértő arccal nézett rám, míg én fújtatva, ökölbe szorított kézzel tettem ugyanezt.

-Mit akarsz tőlem? - köptem oda a kérdésem, immáron lejjebb véve hangom erejéből.

-Sam. Elég okom volt arra, hogy haza hívjalak.

-Igen?

-Képzeld, igen - elsétált az ajtó mellől, de így is elég közel volt hozzá, így még kimenekülni sem tudtam volna.

-Persze - csaptam össze tenyerem, vigyorogva. - Nem akartad, hogy Steve - vel legyek, ugye? - arcomra ismét a düh ült ki.

-Sam, de...

Közbevágtam:

-Hagyjuk már, Joe! Elegem van be...

Hirtelen elöttem termett, s olyan közel került hozzám, mint a legutolsó vitánál. Nem akartam, hogy megint megtörténjen az, ami akkor, ezért elfordítotam a fejem. Ő megragadta a karom, s erősen szorította.

-Sam! - préselte ki nevem fogai közt. - Nem lehetsz Steve- vel. Érted?

-Ugyan miért? - néztem újból rá. Ő maga is mérgesnek tűnt, de jóval kevésbé, mint én. - Nem is ismered.

Elengedett, s hátat fordított nekem. Kezemmel néhányszor végigsímítottam, Joe szorító kezének helyén, majd ránéztem, de csak a rajta lévő kék pulcsit láttam:

-Miért akarsz minden áron az utamba állni?

-Én nem akarok az utadba állni! - fordult felém. - Csak te... Csak te nem tudod... - arcán reménytelenség jelent meg.

-Mit nem tudok? - kérdeztem rá.

-Semmit... - motyogta s az ajtó felé indult, hogy kinyissa. Gyorsan odébb léptem, s mielött még lenyomhatta volna a kilincset, megfogtam a kezét. Mindkettőnk tekintete odatévedt. Hosszasan bámultuk az egymásra tett kezeket, majd végűl felnéztem rá:

-Joe... Mit nem tudok? - kérdeztem lassan, s halkan.

Megcsóválta fejét, majd elhúzta kezét és hátrébb lépett.

- Sam - tekintete lágyan fúródott enyémbe. - Steve... - nagyot nyelt, hangjában bizonytalanság csengett. - Szóval Steve...

-Folytasd.

-Steve nem olyan jó fiú, mint az hiszed - szeme cipőjére szaladt, s ott is maradt.

-Ezt, hogy érted? - támaszkodtam neki a fehér faajtónak.

Ismét rámnézett, majd egy nagy levegővétel után belekezdett:

-Steve börtönben ült.

-Hogy? - tágra nyílt szemekkel néztem. - Na, nem! - ráztam fejem. Nevetni próbáltam, hátha Joe is elneveti magát, de ez nem így történt. Ugyanazzal a komoly képpel pásztázott.

-Nem hazudok.

-Ez nem igaz! - járkáltam, fel s alá Joe elött, majd vele szemben állapodtam meg. - És te ezt honnan veszed?

Reménykedtem, hátha valami olyat mond, amit nem lehet majd elhinni. Csalódnom kellett:

-Még valamikor a sulid végén, volt egy koncertünk a srácokkal. És Steve is ott volt, mint néző. Egy lánnyal volt, azt hiszem a barátnője lehetett.

Ahogy Joe mesélt, kissé megnyugodtam, de így sem teljesen. Próbáltam legyőzni a bennem előtörő vágyat, miszerint jól a földhöz vágjak valamit. A sötét szőnyeget vizsgálgatava, tettem ezt.

-Valahogy, fogalmam sincs, hogy miként, de bejutottak a színpad mögé. Senki nem vette észre - kis szünet után folytatta. - A folyósón összetalálkoztak Nick-kel, aki tudta, hogy nekik nem kéne ott lenniük. Rá is kérdezett, mire azok nekiestek és Steve behúzott neki egyet. El is tört az orra. Kevin - nel mentünk segíteni, de mi is kaptunk. Hiába voltunk ketten. A csaj csak hülyén vigyorgott, miközben Steve elintézett minket. Aztán leültették pár hónapra. Azt hiszem...

Döbbentem hallgattam végig a történetet, magam elött elképzelve azt.

-Saj... - hallottam megint Joe - t, de félbeszakítottam:

-Nem hiszek neked!

Ledöbbent.

-Tessék?

-Nem hiszek neked - ismételtem meg. - Fogadok, hogy csak kitaláltad az egészet, hogy ne legyek vele. Ugye? Jól mondom?

-Szerinted kitaláltam?! - emelte fel hangját. - Ha nem hiszed el, kérdezd meg Nick-éket. Neki úgy is eltört az orra.

-Nem kérdezek meg senkit! Hazudsz!

-De Samy...

-Nem érdekelsz, Joe! Ne próbálj holmi kis hazugságokkal elrángatni Steve mellől. Próbálj beletörődni, hogy utállak; oké?

-De...

-Maradj csendben! Elég súlyos vádakat teszel Steve nyakába, ugye tudod?

-Semmi vád nincs ebben.

-Igen? Akkor én miért nem hallottam erről?

-Megoldottuk, hogy ne kerűljön bele a lapokba. Nem gondolod, hogy ránk nézve lett volna ciki ha kiderűl, hogy megvertek minket?

Bár kérdése jogos volt, de ennek ellenére sem foglakoztam vele.

-Elegem van belőled! - vágtam fejéhez, azzal feltépve az ajtót rohantam el.

-Sam, kérlek - hallottam Joe hangját.

Nem érdekelt. Nagyon megbántott azzal, hogy egy régi jó barátomról teljesen lehetetlen dolgokat állít.

A nappaliban Denise, Nick és annak bátyja, Kevin állt. Ledöbbent arccal pászáztak engem, talán ők maguk sem fogták fel mi is történt. Megálltam, s csak néztem őket. Senki nem szólalt meg, ettől meglehetősen kínosan éreztem magam.

-Ha nem gond, elmennék egy kicsit, hogy... Hogy kiszellőztessem a fejem? - motyogtam.

-Nem, dehogy - szólalt meg halkan Denise. Hangjában némi aggodalom csengett.

Bólintottam, majd elindultam. Egész addig éreztem tekintetüket magamon, míg elnem tűntem a bejárató ajtó mögött. Reméltem, nem haragudtak meg rám nagyon. Nagy valószínűséggel minden szavunkat hallották, amit Joe-val odafent lefolytattunk.

Gyorsan szedve lábaim haladtam előre. A járda teljes egészében felszáradt már, csak itt-ott állt egy-két kisebb tócsa. Az utca szinte teljesen kihalt volt, csak néhány gyerek biciklizett az utcán, olykor - olykor hangosan felnevetve.

Bár én is tudnék most nevetni - gondoltam, s nagyot sóhajtottam.

Lassítottam tempómon. Feltűnt, hogy milyen hangosan is csipognak a madarak. Kissé megnyugatott. Jó volt hallani, szinte zene volt füleimnek az imént lezajló vita után. Csak haladtam előre, fekete tornaciőm rakoncátlanul logó füzőjét bámulva. Néha fel-fel pillantottam, ellenőrizve, merre is tartok.

Megálltam. Gyorsan körbenézve, megállíptottam, hol is vagyok : annál a játszótérnél, ahová Frankie - t vinni is szoktam. Szétnéztem az utcán. Üres volt. Gyorsan átszaladtam a túloldalra, s már ott is voltam,.

A játszótér is kihalt volt. A műanyag hintákon csillogott a víz, a fajátékok ázottan díszítették a parkot. A padok is vízben úsztak, de ennek ellenére odamentem.

Jó volt egyedül lenni. Jó volt kicsit elkülönülni a világtól, s nem foglalkozni semmivel. Semmivel, csak azzal ami épp körűl vesz engem. Ami jelent esetben a csendes, eső áztatta park. És Joe... és Steve.

Felpattantam az egyik padra, és egyik háttámlájára ültem le. Nem akartam, hogy a nadrágom csurom vízes legyen.

Elnézelődtem a város e részén. Milyen nyugodt minden , ha jön egy kis eső...

Sam, kérlek

 

- csengett fülemben, Joe hangos mégis nyugodt hangja.

Gyorsan elhesegettem ezt, de ekkor az ugrott be, amit mesélt.

Steve belópódzott a színpad mögé és nekiesett a srácoknak. Ha igaz, akkor miért tette ezt? Ha nem, akkor miért állítja ezt Joe?

Annyi kérdésem lett volna ezzel kapcsolatban. Jó lett volna tudni mindent. Jó lenne ha tudtam volna mi ez az egész, ami engem körül vett. Összevoltam zavarodva. Szerettem volna tisztán látni a dolgokat, s nem kérdések, és viták tökelegében tölteni a napokat. Ez így olyan borzalmas.

Amikor a Jonas-familiához mentem, azt hittem minden rendben lesz. Hogy majd úgy megy minden mint a karikacsapás, és minden oké lesz. Nem gondoltam volna, hogy majd viták, beszólások sokasága követik egymást. Nem én akartam ezt. Talán Joe sem.

-Leülhetek? - fülem egy kedves hang ütötte meg. Nick volt az.

Megvontam vállam, mire ő úgyanúgy helyet foglalt mint én.

Sokáig némán néztünk mindketten. Nem tudtam mire véljem, hogy megkeresett.

-Mi történt? - törte meg a fagyos csendet kérdésével.

-Semmi - hazudtam.

-Ne mondd nekem, hogy semmi.

Szemem sarkából láttam, hogy engem néz.

-Megint min vesztetek össze vele?

-Nem vesz...

-Sam, légyszíves ne hazudj - vágott közbe. Halkan és kedvesen beszélt.

Lassan felé ordítottam tekintetem. A rajta lévő kockás ing alól kikandikált a fehér poló, s a medál, mely nyakláncán lógott. Kiváncsian fürkészte arcom; tényleg tudni szerette volna, hogy mi a baj. Apró, csokibarna kis szemei, még a világosban is úgy csillogtak, mintha valami üveggolyócskák lennének, melyekre rávetődik a Nap egy-egy sugara. Ez mosolyt csalt arcomra, ő maga is elmosolyodott.

-Elmondod? - kérdezett rá.

Egy pillanatra lesütöttem szemem, majd egy nagy sóhaj kiséretében belekezdtem.

-Joe azt mondta, hogy Steve - aki nagyon közeli barátom -, Szóval, hogy Steve börtönben ült, meg ilyen marhaságok - ráztam meg fejem, s megintcsak nevetni próbáltam, de ez sem tartott sokáig.

Arcáról itélve kissé meglepte a hír, de nem szólalt meg, ezért folytattam:

-Persze, hogy megharagudtam rá. Megbántott-hajtottam le fejem.

-Hm...

Ismételen sokáig csak csendben ütünk egymás mellett. Már nekem is rossz volt ezt, úgymond ezt a csendet hallgatni.

-Szerinted Nick, miért mondta ezt? - néztem rá szomorú szemekkel. - Nem ismeri Steve-t. Azt hiszem - ezt már csak motyogtam.

-Tudod Sam... Lehet, hogy Joe nem hazudott neked.

-Ezt... ezt hogy érted?

Arácra sajnálat ült ki.

-Ha egy Steve-re gondolunk, akkor igaza volt.

Elképedt arccal bámultam őt. Alig hittem a fülemnek, de nem szóltam egy szót sem. Erre ő folytatta:

-Mit mesélt?

-Hát... Egy koncerten nektek ment és eltörte az orrod - foglaltam össze. - Egy lánnyal volt.

-Igen - bólogatott.

Érezem, hogy torkomban egy gombóc kezd nőni. Nagyot nyeltem, de akkor sem tűnt el. Sírni tudtam volna, de nem akartam túlságosan is gyengének látszani.

-Sajnálom Sam, de amit Joe neked mondott... Igaz.

Nem tudtam mit mondhatnék. A legjobb barátomról kiderűlt, hogy csak úgy megveri ezt-azt s még börtönben is ült.

Mintha Nick átérezte volna a lelkemben zajló folyamatokat. Közelebb húzódott, s egyik kezével átkarolt, de én nem teltem be ennyivel. Megöleltem. Hogy ne induljanak el könnyeim, arcom mellkasába fúrtam, ő megszorított.

-Sajnálom Sam - suttogta. Ahogy beszélt, a tüdejéből kiáramló levegő csikizte nyakam, de jól esett. Tudtam, hogy van valaki akire támaszkodhatok.

Lassan eltoltam magamtól. De ahogy elhúzódtunk egymástól, arcunk símította a másikét. Ajkaink sarka találkozott.

Ő még mindig karom fogta, úgy, ahogy megis ölelt, míg az én kezeim nyaka körűl fonódtak össze. Sokáig úsztam azokban a gyönyörű barna szemekben, néha a göndör fürtökre pillantva.

Halvány mosoly húzódott ajkára. Ha akár, csak egy centivel is messzebb vagyok tőle, ezt nem látom. De én túl közel voltam hozzá. Olyannyira, hogy láttam ezt a mosolyt, az ezzel járó kis göndröcskét szája szélén, hibátlan arcának pontjait, mely olyan szép volt, mint egy kisbabának.

Enyhe szél csapta meg mindkettőnk arcát, de nem mozdultunk. Nem tudtam mit gondoljak. Vagy, hogy egyáltaln mit tegyek. Azt hiszem, én magam sem fogtam fel, hol is vagyok. És kivel.

Ekkor még közelebb hajolt, de már annyira, hogy éreztem mindenegyes lélekzet vételét. Nagyot nyeltem, majd behunytam a szemem, egy pillanatra.

Ez a rövidke pillanat is elég volt arra, hogy Nick megcsókoljon...

 

 Megjegyzés: Szurkoljatok, vagy nem is tudom, de nincs több részem megírva. Már elkezdtem a kövit, de huh... Lassan haladok vele. Imádkozzatok :P Köszike:) Komit;)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

????????

(superjonasfan, 2010.03.31 15:20)

Mikor lesz már rész?????????
lécci siess már vele.
puxx

válasz az én bogaraimnak

(beababa, 2010.03.27 12:22)

*.* Nem tudom mit írjak ide. Csak azért ütögetem ez a micsodát, h lássátok, válaszolok nektek :)
Ennyire tetszett??? O.o Jézusom! Hát köszi-köszi-köszi! El sem tudjátok képzelni, milyen jó éjszaka ilyen komikat olvasni!
(Tegnap éjszaka már elolvastam őket, csak nem válaszoltam.)
Hát nem is tudom, mit mondhaték.... :$
A csúnya szavakért nem haragszom! :D :D :D
Kicsit összezavartalak titeket? Hm... hát nem csodálom. Ti sem tudjátok mi lesz a folytatás? Oké, mert még annyira én sem :S:P:D XD
Igyekeztem a Nick-es részt jól leírni, de hát ezek szerint jó lett :) És még Mazsolám is beletudta élni magát. hm.. :D
Bettus: köszi a szurkolást, jól fog jönni!
Mazsolám: azért ne zuhanj le a székről az olvadás miatt;)
Patti: Imádod az entereket ütni, v mi?:P
PUSZI NEKTEK! <3 <3:D

wtf????

(Lany, 2010.03.26 22:10)

ez bammeg kegyetlenül irtó kvajóréslett O_o (bocsi a csúnyaszavakért) de tényleg nagyonjólett =) a legjobb rész eddig.
és csatlakozom az előttem szólókhoz. az a nick-es leíró rész, háth olvadtam, pedig Joe fan vagyok. :D de akkor is, és mivel vizuális típus vagyok, elképzeltem, és wááááááá >< nagyon szuperül megírtad :D:D

gratulálok édeske ^^ pussz sziaaaa

azt a k*va!

(beeetta, 2010.03.26 20:41)

100000000000000 bocsi a címben megejtett káromkodásért, de ez a rész annyira lesokkolt..O.o
bár sejteni lehetett. :) de akkor is... Joe nagyonnagyon édes volt *.* BETTA IS THE #1 SUPER JOE FAN! x.D
a csókjelenet elüzményeit gyönyörűen írtad le. de komolyan. nekem nagyon tetszett. :)
szurkolok neked, mint mindig. bár, szurkolás nélkül is tuti részt írsz... de szurkolok ;)
Steve meg... ki hitte volna, hogy ilyen????? :O
na írd azt a köviszuperrészt & puszi:Bettád

kommmiiii

(superjonasfan, 2010.03.26 19:55)

huh most összezavarodtam.
akkor most joe vagy nick???????
segíts!!!!!!
lécci kövit.
puxx

WTF? :O

(Patti.*-*, 2010.03.26 19:14)

Össze zavarsz te láány. :DD
Most Joe vagy Nick? :O :S
Várom a köviit.. ^^





























*-* xDD